Magyar szerkezettár

kap

ts (és tn) ige

1. valamit adnak neki, és így az az övé lesz, ill. részesül benne. ajándékot kap; előleget kap (valamire); ajándékba kapta; időt kap (valamire); ▸ szobrot kap ▸ hangot kap valami | ▸ valamennyit egy, két hónapot, évet kap

2. valami eljut hozzá, amit küldtek neki. levelet kap; ▸ kézhez kap valamit ▸ labdát kap | <közlést, utasítást> tudtára adnak. parancsot kap valamire; azt a feladatot kapta, hogy ... | valamit megtud, megtapasztal. valamiből ízelítőt kap.

3. valamilyen hatás éri. fényt kap. | (t. n. is ) biz <kif-ekben:> (büntetésül) megverik, megszidják stb. verést kap; majd kapsz ezért (a fenekedre)! | ▸ ütést, rúgást kap | < (gyak. terpeszkedő) kif-ekben:> kezelésére valamilyen eljárást alkalmaznak. permetezést kap ( helyesebben: permetezik).

4. <az erd. m-ban:> talál, észrevesz, meglel valakit, valamit. sehol nem kapta a kulcsot. | sikerül találnia valamit, amit vásárolna, ill. (pénzért) igénybe akar venni. már kapni epret; nem kaptam taxit.

5. vmely eljárás eredményeként valamihez jut. ha a 10-et osztjuk 3-mal, törtet kapunk.

6. <betegséget> szerez, az lesz úrrá rajta. náthát kaptam. | <érzelem, indulat> erőt vesz rajta. dührohamot kap; ▸ kedvet kap valamire

7. hirtelen megfog, megmarkol, átkarol valakit, valamit. derékon kap valakit. | ▸ szájába, foga közé kap valamit | ▸ puskavégre kap valakit, valamit

8. hirtelen fölemel. vállára kapta a zsákot. | ▸ magára kap valamit | ▸ kapja magát | vmerre hirtelen elfordít. balra kapta a fejét.

9. véletlenül, váratlanul vhol ott talál, ott ér valakit, valamit. a mezőn kapott bennünket az eső. | ▸ valamin kap valakit ▸ azon kapja magát, hogy

10. tn hirtelen vhova nyúl. a szívéhez kapott. | tn ▸ valamibe kap | tn ▸ valakinek a szavába kap | tn ▸ észbe kap

11. tn ▸ valamibe kap hol ebbe, hol abba kap.

12. tn nép utazás végett hirtelen fellép, felugrik valamire. lóra kap.

13. tn <kif-ekben.> ▸ valamire kap a) irod lábra áll; b) meggyógyul; c) ismét kedvező helyzetbe jut; d) gyak. pejor elterjed, elharapódzik; ▸ kaszára, kapára kap ▸ kapva kap két kézzel kap valamin

14. tn nép vhova odaszokik. a vetésre kaptak a tyúkok. | rákap valakire. nagyon az apjukra kaptak a gyerekek.

[?hangut ]

____________________

valamit

→ valami ⊕ -t

valami

I. htl névm

1. meg nem határozott v. ismeretlen tárgy, dolog, történés. valami van a zsebében; történt valami?; ▸ van köztük valami | (szjellel) a jelzett személynek vmely tulajdona v. testrésze. valamije elveszett; fáj valamid? | ismeretlen v. sejtett fontos esemény. itt valami készül.

2. egy kicsi, egy kevés, csekély dolog (, de mégis több, mint semmi). nem sok, de mégis valami; ▸ valami van a dologban ▸ mond valamit | <kf mellett.> ▸ valamivel ma valamivel jobb a kedve.

3. jelentős dolog. ez már valami!; ▸ ez is valami? ▸ viszi valamire ▸ lesz belőle valami

4. (mn-ként) olyan, aminek mivolta, jellege, minősége ismeretlen v. meg nem határozható. valami baj van; mutatok valami szépet. | a jelzett személy, dolog fajtájához, milyenségéhez hasonló; olyan, mint ... úgy él, mint valami kiskirály. | kevéssé, pontatlanul ismert. valami lajos vagy kicsoda keresett. | pejor ismeretlen és kevésre becsült. valami nővel tölti az idejét.

5. (mn-ként) egy kevés, valamennyi. valami időm még van.

6. (hsz-ként) biz körülbelül, mintegy. voltunk valami tízen.

7. (hsz-ként) biz <fokozó és nyomósító szóként:> nagyon, rendkívül. valami szörnyű! | ▸ nem valami nem valami jól sikerült.

II. von névm

1. nép rég ami (csak).

2. elav amilyen (csak).

III. fn

1. bizonytalan, meghatározatlan minőségű, természetű tárgy, dolog. de furcsa valami ez!

2. ritk pompás, remek dolog. az aztán a valami!

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

s/szájába

→ s ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ száj ⊕ birtokos személyjel ⊕ -ba/-be

s¹

[ess] fn

1. mássalhangzó: a nyelv és a szájpadlás eleje közt képzett réshang, a zs zöngétlen párja.

2. ennek írásjegye (s, s). | <rövidítésként:> ▸ s ▸ s ▸ s

s²

ksz

és. jelen s múlt; ki s be; hívlak, s nem jössz; ▸ s a többi

s cxn a) tud másodperc; b) fiz út;

s cxn a) fil a logikában: alany; b) vegy kén; c) föld dél (égtáj).

/[Hyph:Slash]

száj

1. a fejen az emésztőcsatorna kezdeti nyílása a mögötte levő üreggel együtt. | (a két) ajak. szájába harap. | szájüreg. bevesz a szájába valamit.

2. az ember testének ez a része mint a beszéd szerve. ▸ valakinek a szájjába adja a szót ▸ a szájamból számból vette ki a szót ▸ olyan nagy akkora a szája, mint a bécsi kapu | <híresztelés, megszólás, pletykálkodás jelképeként.> ▸ a falu, a világ szájára kerül szájára veszi a világ | szó, beszéd <a tettel ellentétben>. csak szájjal segít.

3. üregnek, üreges testnek, szervnek a nyílása. a barlang, a kulacs szája. | völgy, hegyszoros bejárata, torkolata. ▸ szájába rág valakinek valamit ▸ egy szájból hideget, meleget fúj ▸ megégette a száját a forró kása

[ fgr ]

birtokos személyjel cxn a birtokos személyét és számát jelző jel;

-ba/-be

____________________

közé

I. nu

1. a jelzett két v. több személy, dolog által határolt helyre. fogai közé vette; ▸ valakinek a szeme közé ▸ négy fal közé | ▸ karmai a keze, a körmei közé | ▸ nyaka közé

2. a jelzett személyek, dolgok csoportjába; valaminek a tömegébe. kiment a gyerekek közé. | valakinek, valaminek a közösségébe, körébe. a jó szakemberek közé tartozik.

3. két időpont, időszak közötti időre. szabadsága a két ünnep közé esett.

4. vmely helyzetbe. kedvezőbb viszonyok közé kerül.

II. hsz (3. sz-re vonatk.) közéje.

[←köz¹ ]

..........

közé

→ ő ⊕ közé ⊕ [3Sg]

ő¹

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

ő²

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!

2. ▸ őket két cicája van, nagyon szereti őket.

3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.

4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

közé

I. nu

1. a jelzett két v. több személy, dolog által határolt helyre. fogai közé vette; ▸ valakinek a szeme közé ▸ négy fal közé | ▸ karmai a keze, a körmei közé | ▸ nyaka közé

2. a jelzett személyek, dolgok csoportjába; valaminek a tömegébe. kiment a gyerekek közé. | valakinek, valaminek a közösségébe, körébe. a jó szakemberek közé tartozik.

3. két időpont, időszak közötti időre. szabadsága a két ünnep közé esett.

4. vmely helyzetbe. kedvezőbb viszonyok közé kerül.

II. hsz (3. sz-re vonatk.) közéje.

[←köz¹ ]

[3Sg]

____________________

foga

→ fog ⊕ birtokos személyjel

fog¹

I. ts (és tn) ige

1. kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. fogja a tollat; csípővassal fogja a parazsat. | (t. n. is ) valami rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (valamit). jól fog(ja ) az enyv.

2. kézbe vesz, megragad. ▸ fegyvert kardot fog ▸ kezet fog valakivel | magához vesz, átvesz. fogja, ez a magáé! | sp <kapus labdát> elkap, nem enged be. fogta a lövést. | ▸ pártját fogja valakinek | valamit megfog, és valamilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. satuba fog valamit. | ▸ valamin fog valakit karon fogva sétálnak.

3. foglyul, zsákmányul ejt. halat fog. | valakit rajtakap valamin. hazugságon fogta. | biz ügyeskedéssel vmely célra, valamiül szerez (magának) valakit. férjet akar fogni. | ▸ szelet fog | <esővizet> edénybe gyűjt.

4. <fegyvert> felkap és valakire, valamire irányít. pisztolyt fog valakire. | valamit ráhárít, ráfog valakire. szomszédjára fogta a lopást.

5. zene <hangszeren hango(ka)t> ujjai mozdulatával képez, ill. megszólaltat. oktávot fog.

6. rádió(n), televízió(n) vmely állomás adását felfogja. varsót fogja.

7. <igavonót> valamibe befog. eke elé fogta a lovát.

8. korlátoz, fegyelmez, (valamilyenre) mérsékel. szigorúan fog valakit; halkabbra fogja a hangját.

9. rászorít, rászoktat valamire. diétára fog valakit. | ▸ valamibe, valamire fog valakit, valamit vallatóra fog. | ▸ valamire fogja a dolgot

10. ▸ fogja magát fogta magát, elment.

11. (t. n. is ) <eszköz> a hatását érvényesíti valamin. vastagon fog a toll. | tn ▸ fog az esze, az agya a feje ▸ úgy fog az esze, mint a borotva | (t. n. is ) <anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. a piros blúz fogott. | ▸ valakit fog a nap